2015. október 23., péntek

+one a Tengerész Múzeum

Ismét egy igen érdekes helyre kalauzolt el a geocaching. Az októberi időjárást és pár apró tényezőt figyelembe véve egy rövid kis ládázás volt "betervezve" erre a napra. A cél az volt, hogy ne kelljen erdőbe kóvályogni, legyen találati élmény - az se lenne már baj, ha valami igazi ládát találnék. Végül pedig, hogy valami újat tudjak megismerni. Ekkor jött az ötlet, Maklár. Nem régiben jelent meg itt egy rejtek, a Tengerész Múzeum. Ilyet még úgy sem láttam s a hajózásról sem tudok valami sokat. Adandó alkalommal neki is indultam a hely felkeresésének. Az M3-asról egy jobbkanyar, majd kb. 10 km múlva már a településen is találtam magam. A hely ismerős volt ám, hiszen jártam már a környéken és tervezem is újra a reptér felkeresését.
Na, de kanyarodjunk vissza Maklárra. A GPS kicsit megviccelt az utcákon, próbált gyorsan a célba vezetni, de nagy sárban azért csak ne menjek már! A táblákat nem igazán figyeltem, de a Múzeum utcájába bekanyarodva láttam kihelyezve iránymutató táblát is. Gyors parkolása a négykerekű logisztikának, majd az épp nyitódó kapu mögül már be is invitáltak a területre.
Egy nagyon kedves hölgy bevezetett az udvarra, ahol máris érdekes és nagyon szép dolgokat láthattam. A "tárlat vezető" úr hamarosan jön, csak egy fontos telefonja van - addig bátran nézelődjünk a szobor parkban!

Elsőként a szobor felé vettem az irányt, ami önmagában is nagyon szép volt, főleg, hogy hamarosan meg is tudtam, hogy ki és mi is lenne az, mi is a története.
Számomra igen meglepő, hogy egy ember milyen indíttatásból hoz létre egy ilyen helyet, de arról is kaptam némi infót. A Tengerész Múzeumot Dobozi Gábor hozta létre, olyan közel 40 év tengerész múlttal, szolgálattal a háta mögött. Nagyszerű lehetett az élete, hiszen a világot körbehajózta, a világ óceánjait, tengereit bejárta. Na innen származnak a kiállított darabok is, hiszen minden honnan ahol előfordult hozott valami tárgyat, emléket.
Visszatérve az udvarra - a vasmacskák nem hiányozhatnak innen, jómagam is számos vasmacsekot fotóztam már, jó volt látni, hogy itt is van belőle. Egy hajó is kikötött itt, páratlan látványt biztosít, nagyon tetszett. Az parkban sok-sok érdekes látnivaló akad, a fotózást szinte abba sem lehet hagyni. Minden egyes négyzetméteren akad valami látnivaló, érdekesség.





A bejárat előtt már kezdett egy kicsit érdekesebbé válni a helyzet, számos újdonságot hallhattam, tanulhattam egy igazi tengerésztől. Most már legalább tudom, hogy mik is azok a zászlók a hajókon! Betű zászlók, aminek nem csak a betű, de külön jelentése is lehetséges. Ez is egy jó kommunikációs csatorna, ha az elektronika megadná magát. Ez is a fő célja, feladata a zászlóknak. Menet közben mesélt az utazásairól, ami nekem mindig kellemesen cseng a fülemnek, hisz Én is valami hasonlókat művelek, igaz nem a vízen, de próbálom bejárni az egész világot.
A külső helyről való indulás a múzeumba azonnal megfogott! Le a pincébe, valódi hajó ajtókon keresztül. Amit itt láttam az igazán páratlan volt, azonnal magával ragadott a hely. Számos értékes holmi, rengeteg kiállított apróság és nem is mindig apróság. Leírni nem tudnám, hogy mennyi minden található itt.

  


Első állomás egy igazi pince volt, a borászat is megjelent itt. Ekkor újabb érdekességeket láthattam, elsőként aprópénzek tűntek fel, hogy milyen érdekes - egyből kiszúrtam az Indiai aprópénzt. Mióta Indiában jártam, sokszor összefutok ottani tárgyakkal.
Innen tovább haladva egy roppant kellemes helyiségbe mentünk át, ahol már a szám is tátva maradt. Számos tárgy, emlék, mindenfelől a világból. Nem tudtam betelni velük, erről beszélni sem nagyon lehet, ezt látni kell! Megtalálható itt az apróktól az igen nagyméretű szobrokig minden a világ minden tájékáról. Ha le kellene írnom, akkor biztosan napokig írnám a múzeumban kiállítottak listáját, sőt ez még nem minden csak bizonyos százaléka és folyamatosan bővül. 
Egy élet munkája látható itt, s a történetei sem elhanyagolhatóak. Az, hogy mi tetszett a legjobban azt nem tudom megmondani - egyszerűen minden. A helyiségben egy térkép is látható volt, hogy merre is járt a tengerész, hihetetlen, hogy mennyi mindent behajózott, irigylésre méltó. Közben nekem is azon járt az eszem, hogy nekem is jó lenne egy ilyen (erről majd később).
Pár emléktárgy, ami igazán megfogott és fotóztam is bátran, cápa állkapcsok, hatalmas Elefántmadár tojás, ami egyedülálló itt, Zulu maszk, használati tárgyak, természetesen az elefánt Istenség sem hiányozhatott Indiából! Szőnyeg, hajómakettek, hajózási eszközök, mind-mind egy tengerész életét bemutató igazi örök emlékek. A hely biztosan egyedülálló s nem csak a mi kis országunkban, hanem az egész világon.



Egy igazi, kellemes tárlat vezetésben volt részem - ami nagyon meglepett. Nem ilyen bemutatáshoz szokott a kesser, az ember. Nagyon jól éreztem magam s biztosan vissza fogok még menni.
Pár apró dolog amit még meg kell említenem, hát az maga a geoláda. Szinte azonnal rátaláltam, jöhetett is a loggolás. Kapott a könyvecske egy pecsétet, így negyedik megtalálóként.  Remélem hamarosan ez a könyvecske betelik, ami azt jelzi nagyon sok-sok kesser meglátogatta a helyet. Jobb idebenn beírni a nevünket, mint a virtuális jelszóval bejegyezni a találatot, hiszen nem győzöm mondani, hogy eszméletlenül érdekesek a kiállított emléktárgyak.
Egy érdekes kiírásra is figyelmes lettem: Elefánt punci szőr karkötő  még ilyet! Létezik és meg is örökítettem.

Végül egy kis hasonlóság Dobozi Úr és GEONEO között, elsőként ugye a világjárás, a tárgyak gyűjtése és a kedvelt papírpénze a két dolláros. Erről is csevegtünk egy keveset - ritka és nekem is ez a kedvelt papírpénzem.

Külön említésre méltó még a Vatikáni emlékkönyv, látogató könyv. Nem sűrűn találkozni ilyennel. Már érintésén érezni a különbséget.

Sajnos az időm már eléggé fogyóban volt és még vártam rám feladatok a mai nap, lassan indulnom kellett tovább. Biztos vagyok benne, hogy több órát el lehet itt nézelődni és sztorizgatni, talán egy másik alkalommal be is pótlom, ami kimaradt. Ami most sem hiányozhatott, pár hűtőmágnes beszerzése emléktárgyként.
Igaz a hajózáshoz nem értek és nem is a hobbim, de nagyon jól éreztem magamat itt. Mindig tanul az ember valamit és mindig szívesen fogadom ha valami újat vagy számomra ismeretlent mutatnak be, főleg, hogy ha tárgyakon keresztül történik mindaz.
Ha kedvet kaptatok a múzeum meglátogatásához, ne habozzatok! 


A Tengerész Múzeum honlapjafacebook oldala

NYITVA TARTÁS, BELÉPŐK:
Hétfő: szünnap
Kedd-vasárnap: 10:00-18:00
November 01-től március 31-ig zárva - Látogatás ez idő alatt előzetes egyeztetés alapján lehetséges.

Elérhetőség:
Tel.: 06 36 357-030
Mobil: 06 30 439-2045
E-mail: muzeumdobozi@gmail.com

Belépőjegy: 1000Ft/fő
Kedvezményes jegy: 700Ft/fő (gyermek 10 éves korig; nyugdíjas; 10 fő feletti csoport)



GEONEO The Travel Bug 2015

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése